A portrét Hollósy Simon festette, amely előbb megsérült, majd nyoma veszett. Utoljára – már eléggé megviselt állapotban – Drávay Gizella beregszászi lakásán tűnt fel.
PORTRAITE
Megfest engem Simon mester
fényt játszik a szemeimmel
csak egy folt lesz így az arcom
azt hiszi hogy haragszom
dehogy harag, dehogy harag
ami vászonra ragad
én vagyok az, bizony én
szemem játszítja a fény
(Ungvár? – 1916-1917 körül)
A mára jórészt elfeledett költőtehetség Blodlay Klára néven 1901-ben született Szatmárnémetiben. Apja Dr. Blodlay Ambrus, a 19. századvégi Szatmár közismert seborvosa (Lázáry René Sándor romanista unokatestvére), anyja Blodlayné Lázár Mirtyll, kitagadott földbirtokos-lány.
Klára korán árvaságra jutott, rokonai 1910-ben az ungvári Kálvin János Református Árvaházban helyezték el, majd 1916-ban a Nagyszebenből Ungvárra származó Blau Ignác szatócs fogadta örökbe, akinek biztatására, nevébe egy magánhangzót toldva, az ifjú hölgy Bodolay Klára néven kezdett publikálni és állandó tagjává vált a városban divatos, francia mintára működő társasági szalonoknak.
A ’20-as, ’30-as években igen termékeny volt, írt verset, novellát, színművet és újsághíreket. 1944-től írásai meggyérülnek, de naplójegyzeteket is tartalmazó füzeteit 1957-ben bekövetkezett haláláig vezeti.
Közel kétezer kéziratoldalra rúgó szellemi öröksége fogadott húga, Blau Eszter-Borbála hagyatékából került elő, ebből Balla D. Károly adott közre részleteket. Lásd: Egy elfeledett kárpátaljai költő, Bodolay Klára
Helye az irodalomtörténetben
Habár Bodolay Klára nem tarthat számot arra, hogy a magyar vagy akár a kárpátaljai magyar (ha van ilyen egyáltalán) irodalom jelentős vagy legalább számottevő alakjának tekintsük, ám annyi bizonyos: munkássága e régió két világháború közti kulturális életének egy üde színfoltját alkotja, egyszersmind a modern életérzések megfogalmazása és az akkor újszerűnek mondható európai, nyugatos verstechnikák alkalmazása révén ahhoz a modern vonulathoz sorolható, amely hosszú évtizedekre feledésbe merült Kárpátalján, s amelynek feltámasztására kevesen tettek kísérletet. A 21. századra a régió literatúrája visszaragadt a provincia sarába.
Már csak azért is érdemes megismernünk az olykor még avantgárd vonásokat is mutató, bő száz évvel ezelőtti kísérleteket. Akár akarjuk, akár nem, a mának kódolt üzenetet lehetetlen észre nem venni bennük.